2007-09-29 23:51:19, Szombat

Rácsodálkoztam a felújított metróállomásokra.

Klasszak azok a nagy montázs képek. Nem tudom, ki találta ki, ki készítette el, de nagyon jók.
Fantasztikusan el van találva, az a sárga szín, és mellette a többi. Harmonikus az összhatás.

Az pedig külön találó, hogy az adott metrómegállóhoz, vagy környékéhez kapcsolódnak a képek.

Gratulálok az alkotóknak. Őszintén.

2007-09-29 23:48:17, Szombat

A mozgólépcsőkön a jobb oldalra kell állni, és a bal oldalt szabadon hagyni, hogy aki siet, el tudjon menni.

Németországban ez működik. Így állnak az emberek.

Magyarországon nem.

Ennek két oka lehet, hogy így alakult.

1. Magyarországon nem siet senki.

2. És ez a valószínűbb: Magyarországon inkább lusták az emberek. Minek másszon lépcsőt, ha anélkül is halad???

2007-09-29 23:41:08, Szombat

Valamikor réges régen voltak a diszkontok. Ide csalogatták a vevőt, ha olcsón akart vásárolni. Később a diszkontok nagyon elterjedtek, és később már nem is voltak annyira olcsók.

Ma, outletek vannak. Ide csalogatják a vevőt, ha olcsón akar vásárolni. Az outletek kezdenek nagyon elterjedni....

Nos, itt tartunk most.....

Én már látom a jövőt..

2007-09-29 23:38:07, Szombat

.....ha ittas vezetésen kapná az illetőt?

Valami ilyenféle kérdés volt a tv-ben valamelyik nap.

Ezzel csak az a baj, hogy csak azt az ittas vezetőt büntetnének meg, akit elkapnak. Na és a többi? Szabadon veszélyeztethetik a saját, és mások testi épségét?

A megoldás az lenne, hogy ha olyan autókat gyártanának, amelyek beépített szondával rendelkeznek, és alkoholgőzt érezve, be sem indulnának.

Én az ötletet megadtam...

Talán nemsokára feltalálja valaki...

2007-09-29 22:29:34, Szombat

Miért van az, hogy a legtöbb, pesti munkatársam kedves, és segítőkész velünk, csupán egy valaki van közülük, aki azt mondta, hogy "ezek a bunkó vidékiek".

A poén az, hogy elárulták róla, hogy Békés megyéből költözött a fővárosba, két évvel ezelőtt.

Nem értem én ezt a hozzáállást.

2007-09-29 22:21:49, Szombat

A szokásos beszámolóm a fővárosról:

Ezen a héten ismét a Vár körül bóklásztam. Megtaláltam a nulla kilométerkövet. Itt van:


Link

Jobban mondva a Clark Ádám téren.
Én mindig azt hittem, a tér közepén van, úgy lenne logikus egy szobornál. Ehelyett, szép csendben megbújik ott oldalt, a bokrok között.

A héten a galériába is benéztem. Kár, hogy lassacskán zártak. Na, de egy dolgozó ember csak munka után ér rá, nem?
De akkor is megérte bemenni, arra a fél órára is. Csodálatos festményeket láttam. Csak a XX. századi részt nézetm meg, azt se teljesen. Azon viszont meglepődtem, hogy némelyik ismert festmény mennyire óriás méretű! Valahogy úgy képzeltem, hogy olyan normál képek. De nem. Gyönyörűek.
Csontváry festményeit meg különösen kedvelem. Tetszenek a színei, meg a stílusa is.

Most pedig jöjjön egy kép, miután finoman kitessékeltek a képtárból :


Link

Ezután séta a Halászbástyáig, majd onnan le a lépcsőn. Innen megint egy olyan területre tévedtem, amit ha képen mutatnak, nem mondom meg, hogy ez is a Budai vár része. Ez lenne az:


Link
Olyan mint ha valamelyik vidéki várban fotóztam volna. Pedig ez is itt van, és a várhoz tartozik.

A héten elég sokat jártam nézelődni, vásárolni. Voltam az Árkádban, meg az Ikeában, a Westend-ben, és a Skála metróban. Ja, meg a Corvin Skálában is. (MInden szinten szinte minden. Már aki emlékszik )

Végigjártam a Váci utca üzleteit is, (na, nem mindet, csak amit az én pénztárcám is megenged) Majdnem vettem egy fürdőruhát a Triumph-nál, csak sajnos, nem volt a méretemben .

Eszembe jutott, hogy amikor megnyílt az Adidas bolt, akkor az utcán állt a sor vége

A C&A-ban pedig találtam egy klassz, sötét színű farmert.

Hamar eltelt ez a hét is.

2007-09-29 21:58:35, Szombat

No, elmondhatom magamról, hogy körbefutottam a Margitszigetet!

Bár, hogy őszinte legyek, nem volt könnyű. A távval nem is lett volna olyan nagy baj, hanem a talaj.....Kicsit éreztem is utána a térdemet.

Ahogy elnéztem, rengetegen futnak itt. Ki van építve egy rekortán pálya, körben a szigeten. Először azt hittem, ezen simán végigfutom a távot, de nem így lett. Alig tudtam néhány lépést tenni rajta. Ez olyan puha valami, mintha egy szivacson futottam volna. Nem bírtam sokáig, lementem mellé, a kavicsos talajra. Itt se volt sokkal könyebb, de az én erdei talajhoz, és salakhoz szokott lábamnak kicsit jobb volt.
Az igazi gond akkor jelentkezett, amikor ráfordultam a budai oldalra. Itt már csak aszfaltút van a rekortán mellett. Na, ez kicsit betett a térdemnek.

De azért nem adtam fel. Ha lassan is, de körbefutottam. (36 perc)
Ezután minden elismerésem, ha valaki végig ezen a rekortánpályán fut körbe.

A mi stadionunkban is van rekortán, futottam is rajta, de az közel sem ennyire puha, mint ez a margitszigeti.

Pedig a szigeten csodás lenne futni. Nagyon szép a környezet, meg a Duna. Jó a levegő is. Csak ez a pálya ne lenne olyan.... Sokkal jobb lett volna egy széles, salakpálya....na, dehát ez van, és ezt úgy látom, sokan szeretik.

Én meg csak maradok az erdőnél...

2007-09-29 21:49:43, Szombat

Szeretek fürdőbe járni, ázni a kellemes vízben, és figyelni az embereket.

Ma érdekes nagymamát láttam. bejött a vízbe, az ölében egy két év körüli kislánnyal. Mögöttük jött a kicsi lány testvére, egy 5 év körüli kislány.
Amiért felfigyeltem rájuk, a nagyi viselkedése volt. A kicsire mosolygott, így aranyom, meg úgy kisbogaram, gügyögött neki, meg unculi-munculi.
A nagyobbik meg ott nyüzsgött körülötte, és látszott, hogy ő is szeretne kapni ebből az egész kedveskedésből egy darabot. Ehelyett ezt kapta:(mosoly nélkül) -Menj már arrébb! Ne csapkodj! Jaj, de buta vagy! Mindjárt jön anyád, és kapsz egy fülest!

Ekkor megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha megszólítanám a kislányt, és kicsit játszanék vele. De erre nem került sor, mert megjelent az anyukája. Ő is a kicsihez ment gügyögni, a nagynak csak annyit mondott: -Nem megmondtam, hogy szemüveg nélkül nem mehetsz a víz alá?

A kislány kérlelni kezdte az anyukáját:-Menjünk át a hideg vízbe! Gyere velem, anya! -és elindult kifelé a medencéből, a hideg víz felé.

Mire az anya: -Gyere vissza! Nem mehetsz egyedül!
A kislány nem ment vissza, állt a medence szélén.

Ekkor, mint felmentő sereg, megjelent az apuka is. Kézen fogta a kislányát, és elmentek a hideg vizes medencébe.

Megnyugodtam, hogy ebből a családból legalább egyvalaki figyelt erre a Nagyobbik kislányra is.

2007-09-23 19:53:24, Vasárnap

Hogy az előző hét se maradjon ki, erről is írok néhány szót, merre jártam.

Fényképeztem árvizet,


Link
és belefutottam az m1-es híradó élő közvetítésébe.


Link

Belekeveredtünk egy tüntetésbe, esküszöm, nem volt szándékos. A Margitszigetre tartottunk a 2-es villamossal, amikor a vezető közölte, hogy csak a Kossuth térig közlekedik. Mit tehettünk, gyalogosan sétáltunk át a téren, elvegyülve a tüntetők között.



Link

Természetesen, nem hagyhattam ki a plakátkiállítást sem. Ez tetszett, voltak jó poénok.



Link

2007-09-23 19:30:36, Vasárnap

Itt ismét inkább a képek beszéljenek:
Megnéztem egy "szelet" Ázsiát. Már hallottam róla korábban is, de elmondás alapján nem gondoltam volna, hogy ennyire szép.


Link

Ide még vissza szeretnék térni világosban is, bár tény, hogy sötétben is csodálatos látvány.


Link

Ezért a kilátásért megéri feljönni ide.


Link

Bár igaz, hogy a várat nem lehet egy délután bejárni. A Budavári labirintusról nem is beszélve, oda viszont egyedül nem vagyok hajlandó lemenni. Elindultam, de visszafordultam. Olyan félelmetes. Pedig egy hátizsákos lány előttem ment le a lépcsőn. Ő sokkal bátrabb volt, mint én.
De legalább van miért visszatérni ide!

Itt fogok futni én is a jövő héten. Addig meg marad a séta, és a zenélő szökőkút!


Link

Ehhez pedig nem kell kommentár, egyszerűen csodaszép. Az épület, a belső része, a szobrok, a festmények...Így összességében az egész.


Link

A kilátóba pedig mindenki lifttel ment, csak egy hülye volt, aki lépcsőn mászott fel. (lehet találgatni, ki volt az ) Nagy csend, sehol egy ember, alig vártam, hogy kiérjek a levegőre... azt sem tudtam, egyáltalán jó helyen vagyok-e. Kicsit félelmetes volt....de akkor végre jöttek szembe emberek, és én megnyugodtam....mégsem vesztem el
De a kilátás itt is kárpótolt. Lefelé pedig azért is lifttel jöttem.

2007-09-23 19:14:05, Vasárnap

Szépen sütött a nap, ilyenkor szokott szembe tűnni, hogy hű, de koszos ez az autó. Irány a kocsimosó.
Gyermek is imádja a kocsimosást, ott sürög-forog, mosná ő is, de alig bírja el azt a vackot, amiből nagy nyomással jön a víz. No, meg figyelni kell rá, nehogy nyakon locsoljuk véletlenül.

Egyszercsak megúnta a mi kocsinkat, és a szomszéd kocsiállásba kezdett el leskelődni. Ott egy fiatalember mosta a kocsiját, egy lilás színű kis toyotát.
Jön a gyermek, elújságolja: -Olyan szép, lányos színű autó van a szomszédban.
Majd átmegy a fiatalemberhez, és ezt mondja neki: -Magának lányos a kocsija! Nem tudja, hogy ez csak lányoknak való???

Szerencsére a fiatalembernek volt humorérzéke, és csak nevetett a gyermekemen.

2007-09-23 19:04:18, Vasárnap

Egyik nap borongós, esős idő volt. Mivel nem akartam megázni, gondoltam körülnézek egy kicsit az egyik nagy üzletházban.
Sétálgattam, benéztem ide is, oda is.
Leesett az állam, amikor láttam tortaszelet 500-ért. Ráadásul nem is valami extra szelet volt, hanem csak olyan kis átlagoska. De biztos ezt is megveszi valaki.

Következő kiakadásom egy ruházati üzletben ért utol. Természetesen a gyerekruhák érdekeltek, azon belül is a fiamra való méretet kerestem. Amin kiakadtam, hogy az egész gyerekruha részleg tele volt halálfejes cuccokkal. De tényleg. Aranyos, rózsaszín sapkák kislányoknak, az elején ott virít egy halálfej. Ugyanez pólóban, jó anyag, szép színek, de a minta... halálfej. Atléták, bugyogók, zoknik, pólók, dzsekik... és még sorolhatnám.... szinte nem is volt olyan gyerekruha, amiről hiányzott volna. Ráadásul az egész kis méreteken is ott volt.

Én nem tudom, hogy miért lett ez most divat, miért terjedt ez ennyire el? (Fogalmazhatnék durvábban is: ki volt az a hülye, aki ezt kitalálta?) Egyáltalán megveszi ezt valaki? Még a kamaszoknál elmegy, tudom, náluk menő, ha halálfejes cuccokat hordanak, de egy kisgyereknél?
Én valahogy olyan visszataszítónak érzem, ha egy aranyos kis óvodás, vagy bölcsis gyerek halálfejes cuccokban járjon. A kisbabákról nem is beszélve. Nem hiszem el, hogy létezik olyan anyuka, aki szívesen bújtatja ilyen rugikba a kisgyermekét. Mert hogy rugdalózót is gyártanak ezzel a mintával. Ez azért agyrém!

De a történethez hozzátartozik egy korábbi eset is, ami egyértelműen tükrözi a gyerekek véleményét is.
Még nyár végén hosszúnadrágot akartam venni a fiamnak. Bementünk az egyik nagy üzletbe. Nem volt túl nagy a választék, összesen kétféle nadrágot tudott mutatni az eladó. Persze, mindkettőn ott virított a halálfej minta, az egyiken belehímezve, a másikon csak úgy ráfestve. Köszönettel visszaadtam, monván, nem szívesen adok a gyerekemre ilyen morbid mintás ruhákat. Az eladó teljesen egyetértett velem, de hozzátette, hogy sajnos, csak ilyeneket küldenek.
Gondoltam, mégis megkérdezem a fiam véleményét, hátha nem is olyan durva, mint ahogy én gondolom. Erre a fiam azt mondta: -Ne vedd meg Anya, nekem ilyen rondaság nem kell!

Kár, hogy a tervezők nem kérdezik meg előbb a kisgyerekek véleményét.

2007-09-09 23:37:42, Vasárnap

Drágám kitalálta, hogy jó lenne még az idén szalonnát sütni. Az ötletet én is jónak találtam, de mivel kertünk nincs, meghívást meg nem kaptunk ( ), így kénytelenek voltunk kicuccolni az egyik kijelölt szalonnasütőhelyre.

Az erdőben vannak ilyen helyek, kultúráltak, rendben vannak tartva, sőt, még a tűzifa is ki van készítve.

Délelőtt még be volt borulva, esett, csak nézegettük, hogy lesz-e még ma ebből szalonnasütés. Itthon összepakoltunk, előkészítettük a cuccot. Közben még mindig az eget kémleltük. Süt a nap...megyünk. Beborult...hátha kisüt. Esik....nem megyünk. Elállt...mégis megyünk.

Aztán úgy határoztunk, hogy esik, nem esik, megyünk. Épp csak meggyújtottuk a tüzet, amikor jött egy olyan zápor....a tűznek annyi, mi is csurom vizesen. A cuccot épp csak bepakoltuk egy fedél alá.
Ekkor elegem lett, és azt mondtam, hogy én inkább hazamennék a gyerekkel, mert neki sem hiányzik egy megfázás.
Hazamentünk, a párom úgy döntött, elücsörög ott a fedél alatt, és megvárja az eső végét.
Mi hazajöttünk, átöltöztünk szárazba. Közben persze, elállt az eső, kicsit a nap is kisütött, nekem pedig újra kedvem lett szalonnát sütni. Visszamentünk az erdőbe.
A drágám már éppen keresgélte a száraz fát, hogy újra tüzet gyújtson.
Sikerült is neki, épp csak elkezdtük csorgatni a kenyérre a zsírt, amikor ismét elkezdett szemerkélni az eső. Addigra már senki sem volt az erdőben rajtunk kívűl.

De már nem érdekelt, esik, nem esik, mi akkor is szalonnát sütünk.

Utána behúzódtunk a fedél alá, és jóízűen elfogyasztottuk. Annyit mondhatok, megérte! Olyan jól esett, hogy nem is bántam, hogy vizesek vagyunk, sárosak vagyunk, a finom szalonnazsíros kenyér mindenért kárpótolt!

Most mondjátok meg, normális ez a család???

2007-09-09 23:23:37, Vasárnap

Mivel az egész hetemet itt töltöttem, úgy döntöttem, erről írok. Vagyis inkább mutatok néhány képet.

Már nagyon sokszor jártam Budapesten, de még mindig meglepődöm azon, hogy újra, és újra tud valami újat mutatni a város.
A héten több ilyen helyen is jártam, amikor rácsodálkoztam valamire, hogy jééé, ilyen is van Budapesten, és én még nem is láttam?

Hogy lehet az, hogy például hosszú éveken keresztül elkerültük a Szabadság híd környékét. Ez a gyönyörűséges régi épület is ott található. A Vásárcsarnok:


Link
Persze, mellette nem sokkal az emlékezetes "Vámház körút 9". Rég láttam a reklámot, azt hittem, már nem is létezik...

A tősgyökeres budapestiek biztosan mosolyognak rajtam, de én eddig erről a különlegességről még csak nem is hallottam:


Link
Csoda, hogy ilyen sokáig megbújt ott a Gellért hegy oldalában. A Sziklatemplom. Belülről meg annyira, de annyira csodálatos, hogy nem szabad kihagyni. Az a környezet, az a csend, és nyugalom.... Muszáj leülni néhány percre...

És ha már a Gellérthegynél tartunk, nosza, rajta, fel a tetejére. Nem volt könnyű menet, de megérte! Az a kilátás mindig elbűvöl. Ráadásul azon is elcsodálkoztam, hogy a Szabadság szobor nincs is egyedül


Link

Tudom, hogy Budapestet lehet egy másik szemszögből is nézni. Régi, poros, szemetes, kutyakakis, rosszak az utak, mindig fel van túrva... lehet, így van, de én nem ezt néztem.

Én kicsit azért irigylem a budapestieket. Irigylem őket azért, mert egy gyönyörű, és sokoldalú városban laknak. Itt nem lehet unatkozni, itt mindig lehet valahová menni, valamit megnézni.

Holnap újra ott leszek. Hátha jövő héten is találok valami újdonságot, valami szépet!

2007-09-01 17:16:32, Szombat

Na, nem kell megijedni, nem véglegesen.

Csak átmenetileg átteszem a székhelyemet a nagy fővárosba.

Mivel a gyakorlatban is meg kell tanulnom, mit is kell csinálnom az új munkakörömben, ezért kénytelen vagyok átmenetileg egy budapesti munkahelyen dolgozni. Persze, nem én egyedül, a "csapatom" is jön. (remélem, jó buli lesz!)

Ez sajnos azzal is jár, hogy valószínűleg nem lesz netem. Ha hétvégenként hazajövök, gondolom, az édes kis család fog csüngni rajtam, és millió dolgom lesz. Nem tudom előre, mennyire fog ebbe beleférni még a számítógép is.

Tehát, ha egy ideig semmi mozgás nem lesz itt a blogon, az nem azért van, mert nincs semmi mondanivalóm, hanem azért, mert nem leszek netközelben.

2007-09-01 17:10:03, Szombat

Itt most nem a sportról lesz szó...

Aki dolgozott már multinál, bizonyára, tudja, hogy mit takar ez a szó.

Amikor beszaladtam a volt munkahelyemre a fizetési papírommal, (mert ugye miért is lett volna jól kitöltve) akkor kérdezték, hogy milyen az új hely, én meg elmeséltem, hogy még csak "tréningezünk" Erre megszólalt egy volt munkatárs, hogy: - Ja, az olyan marhaság az egész!

Hát nem az. Nagyon is hasznos dolog.

Az új munkahely egy 3 napos tréninget szervezett az új belépőknek. Én eddig csak a Terézanyuban hallottam erről, hogy létezik ilyen. (Tudjátok, a kamionosokkal.. )

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is részt vehetek egy ilyen képzésen.
Nos, túl sokat nem árulhatok el a részletekről, de legyen elég annyi, hogy én nagyon jól éreztem magam ez alatt a három nap alatt, és sok új dolgot tanultam.

Azt mondom, ki van ez találva. Először is, megkapjuk a segítséget ahhoz, hogy vadidegen emberekkel tudjunk együtt dolgozni. Sőt, mitöbb, megkedveljük őket.
Ez fontos a későbbi csapatmunka szempontjából. persze, tökéletes együttműködés sosem lesz, ebben biztos vagyok, de mégis sokat segít, hogy az első időben összeszokunk, megismerjük egymást.
Másodszor pedig világossá vált, hogy mit vár el tőlünk a cég, és szerintem ennek mindenki próbál majd legjobb tudása szerint megfelelni. Most úgy érzem, kevés ember fog innen rövid időn belül továbbállni. (De majd meglátjuk)
Harmadszor, pedig megtanultuk, hogy hogyan alkalmazzuk majd a tudásunkat, hogy az valóban a cég, és ezen keresztül a saját hasznunkra váljon. Sok érdekes dolgot hallottam a tréning ideje alatt.

Szóval hamar elröpült a három nap, rengeteget nevettünk, kissé összecsiszolódtunk. Úgy érzem, hogy ha esetleg lesz valakivel egy nézeteltérésem a csoportból, akkor eszembe fog jutni, hogy "de milyen jó fej volt a tréningen" és teljesen másképp fogok hozzá viszonyulni, talán nem olyan szigorúan. Valamint bízom benne, hogy velem is így fognak viselkedni a munkatársaim.

Akkor pedig nem volt hiábavaló, hogy itt töltöttük az időt. Emellett saját magamon is észrevettem a változást. Azt mondták rám, hogy vezéregyéniség vagyok, pedig eddig teljesen meg voltam győződve az ellenkezőjéről. Én voltam az, aki nem állt ki emberek elé, hogy beszéljen, ha vita volt, inkább passzív maradtam. Most meg...alig vártam, hogy szerepeljek, a vitában meg én voltam az egyik leghangosabb, hogy meggyőzzem a többieket az én verziómról. Szóval, kicsit kinyílt a szám. Meg merem mondani a véleményemet. (mondjuk, ez azért már alakult, az utóbbi években sokkal jobban mertem visszaszólni bárkinek, mint hogy lenyeljem, de ebben a szereplésben saját magam is meglepődtem ezen a változáson)

Ráadásul a párom is megjegyezte, hogy : -de megjött a hangod... szegénykém nincs hozzászokva...

Ezen kívül nem hagyhatom ki, hogy a tréning ideje alatt olyan ebédek voltak... ilyen finom kajákat, már nem is tudom, mikor ettem....

2007-09-01 16:50:56, Szombat

Azt hiszem, ezt a történetet még nem írtam le.

Autóval utaztunk valahová, messzire, éppen mindenki a gondolataiba merült, csend volt a kocsiban. Épp két település között jártunk, az út két oldalán megművelt szántóföldek voltak, kukorica, és napraforgók váltották egymást.

A fiam is elgondolkozott, a homlokát hozzátámasztotta az autó ablakához, és úgy merengett valamin. Egyszer csak, nagy bánatosan felsóhajtott:
-Bárcsak lenne egy kukoricafarmunk!!!

2007-08-21 18:56:20, Kedd

Augusztus 20-án a fiammal kinéztünk a Múzeumfaluba. na, nem reggel, amikor tömeg volt, hanem délután, amikor már majdnem vége volt a rendezvényeknek, már nem volt annyi ember, parkolóhelyet is találtunk, és oda lehetett férni a bemutatókhoz.
De nem is ez a lényeg.

A fiam nagyon élvezte a múzeumfalut, minden házba, csűrbe, istállóba bekukkantott, kérdezte, ez meg az mi volt, mire jó.

A templomba is benézett. Fel volt díszítve szalagokkal.
-Itt meg mit ünnepelnek? -kérdezte.
-Nem ünnepelnek, ez egy templom, ahová vasárnap jártak az emberek.-feleltem.
-Minek? -kérdezte ismét.
-Az emberek imádkoztak, a pap elmondott egy misét....-kezdtem el mondani.
A gyermekem közbevágott: -Mit? Mesét????

2007-08-19 22:58:51, Vasárnap

Néhány éve minden augusztus utolsó vasárnapjára tervezett program, hogy Penyigére megyünk. Akkor rendezik ugyanis a Szenke-parti Nagyvásárt.

Amikor először jártam itt, nem is gondoltam, hogy ennyire el fog varázsolni ez a kis szatmári falu. Hogy elvarázsol a vásár, a hangulat, és az itt élő emberek nyitottsága, kedvessége, vendégszeretete. Pedig sokan voltunk a vásárban. Rengetegen jöttek, messziről, kocsival.

Már a falu előtt lassítani kellett, a kocsisor miatt. Féltem is, hogy hova parkol majd ennyi autó. de a szervezők megoldották. Egy szántóföldre irányítottak, ahol bőven volt hely a rengeteg kocsinak. Onnan kis sétával elértük a Szenke partját, ahol hangulatos sátrak voltak felállítva. Itt a vásárban kikötés volt, hogy csak kézmúves termékeket árusíthatnak. Csodálatos kézimunkákat láthattunk, és vásárolhattunk. Ezenkívűl kóstolójegyeket lehetett venni, amiért cserébe ízelítőt kaphattunk az itt készült ételekből. Volt itt töltött káposzta, grillezett hús, lapcsánka, palacsinta, és természetesen a helyi ételek, mint pl. a cinke (ami nem kismadár:-)), és a kötött-tészta leves. A szatmári pálinkát, és aciberét, ill. a szilvalekvárt ki ne felejtsem!
A vásár, és kóstoló mellett kézműves foglalkozások, és szórakoztató játékok is voltak a gyerekek részére. Emellett színházi előadás is ment a színpadon. Nem lehetett unatkozni.

A vásár után elsétáltunk a falu másik végére, ahol egy Lekvárium nevezetű régi paraszt porta található. Ez tulajdonképpen egy múzeumféleség, ahol a szilvalekvár főzését mutatják be, képekkel, és a régi eszközök is ki vannak állítva. A vásár idején természetesen valódi lekvár is fő egy óriási rézüstben, amit természetesen meg lehet kóstolni.

Itt a közelben található egy Helytörténeti gyűjtemény is, amit szintén érdemes felkeresni, mivel itt bepillanthatunk a régi falusi iskolába, és ezzel együtt a régi falu életébe. Azt hiszem, Margó néninek hívják a nyugdíjas tanítónőt, aki gondozza ezt a gyűjteményt, és annyira élvezetesen tudja előadni minden tárgy történetét, hogy szinte kisiskolásnak érzem magam abban a régi falusi iskolában, ahol ő tanított.
Ő mesélt a réges-régi tragédiáról is, amikor 1905-ben kilenc kislány a megduzzadt Szenke-patakba fulladt csónakázás közben. A síremlékük a temetőben található.

Ha még van időnk, akkor továbbautózhatunk a következő faluba, Túristvándiba, megnézni a fából készült Vizimalmot, amely még ma is működőképes. Egyébként itt forgatták a Kántor film egyik epizódját is.

Tovább, Szatmárcsekén is van látnivaló, a Kölcsey ház, és emlékmű, valamint a csónakfejfás temető.

Szóval, Penyigére el kell menni egyszer, lehetőleg augusztusban, a vásár idején.

De nem most!!! Nem 2007-ben!

Mert az idén a Szenke-parti Nagyvásár elmarad!!!!!!

Nem tudom, miért, nem értek hozzá. De azt tudom, hogy hiányozni fog az idei nyárból ez a kitűnően megszervezettm nagyon hangulatos rendezvény, amely az egy hetes Szatmári fesztivált zárta minden évben.

Azt tudom, hogy más a polgármester, mint tavaly. Azt is tudom, hogy a régi polgármester szívügye volt ez a sikeres rendezvény.

Azt viszont nem tudom, hogy a mostani polgármester miért nem tartja fontosnak a megrendezését. Miért foszt meg minket, régi, és új látogatókat ettől az élménytől? Miért nem tartja fontosnak, hogy a kis falu híre messzire érjen?
Nem tudom.

Az idén talán ellátogatunk Milotára, ahol diófesztivált rendeznek. De a penyigei hangulatot akkor sem pótolja semmi.

Remélem, jövőre ismét lesz Nagyvásár!

Egy kis ízelítő a vásár hangulatából:


Link

"Ő" fogadja a látogatókat:



Link

Ilyen sokan voltak:


Link (Az utolsó kép forrása: www.penyige.hu)